Mi ez? Kiáltvány? Nem, inkább "suttogvány", amely a hangos világban talán jobban célt ér az érzékeny fülek számá ra.
A "VARI" szó a "variation" (variáció) rövidítése, a ".ART " pedig a nettől (számítástechnikából) kölcsönzött formai megjelenítés, együttes jelentése pedig: a művészeten belüli interaktivitás lehetősége. Amióta képzőművészet létezik, szinte minden művész készít saját maga számára variációkat a körüljárt témáról, ám leggyakrabban csupán a végeredmény kerül a publikum elé. Vannak művészek, akik megmutatják a köztes, vagy számukra kedves változatot is, többen pedig évtizedeken belül sem tudják befejezni a választott témát.
Miért ne lehetne az alkotói folyamatot nyitva hagyni? Azaz - lezárás helyett - megadni a lehetőséget, hogy mások is részesei lehessenek az alkotásnak, érzelmeik, hangulataik, környezetük visszatükröztetésével. Hozzunk létre olyan tárgyakat, melyek szerkezetükben, megjelenésükben és működésükben egyaránt magukban hordozzák a mobilitást. Azt a tulajdons ágot, hogy formájuk megváltoztatható, sokféleképpen átrendezhető és így környezetükhöz, a velük foglalatoskodókhoz flexibilisen alkalmazkodnak, miközben saját karakterüket megtartják. Ez a nyitottság, vagy - kissé már lejáratott szóval - interaktivitás szerintem szükséges, időszerű, és ellentmondani látszik a "Nesztek, ezt nektek tojtam, csodáljátok az aranytojást!" szemléletével. Ha ez az eszmefuttatás egy újabb "izmus" pökhendi kiáltványa lenne, valóban így volna stílszerű.
Úgy gondolom, hogy a meglévő és folyamatosan születő hagyományos művészi értékek mellett szükség van valami másra is. Nem elsőbbségi igény bejelentéséről van szó, hiszen elszigetelt próbálkozások és leegyszerűsített mérnö- ki megoldások (építőszekrény elv) régóta ismertek. Ilyenek: Vasarely képkirakó mozaikja, Rubik kígyója és kockája, a tudományban a "végeselem" megközelítés, valamint az építészetben Frank O. Gehry burjánzó felületeinek konstrukciós módszere is. Részemről csupán annyiról van szó, hogy a VARI.ART címszava alá tömörítsek vagy indítsak el egy olyan mozgalmat, amely tudatosabban foglalkozik ezzel az időszerű, "levegőben lógó" problémával. Ösztönös belső késztetésem mellett éppen ezért igyekszem a végtelenségig leegyszerűsíteni - gyakran matematikai absztrakciókkal szemléltetni - az e téren jelentkező gondolataimat, reménykedve a közönség könnyebb ráérzésében. Talán biztató jelzés lehet, hogy magam a meditációs játékok ösvényén keresztül jutottam erre az útra. Remélem, hogy sokan, egyre többen fogják érezni a mobilitás és az interaktivitás szükségszerűségét.
A társművészetekben - például a zenében - sokkal erősebbek ezek a törekvések. Gondoljunk az improvizációkra vagy a muzsikusok kreativitását igénylő olyan művekre, ahol csak a különböző hangszerek megszólalási időtartam át, hangulatát, variációit írják elő (például Pierre Bulez, Steve Reich, Philipe Glass stb.). Ez a képzőművészetben is hasonló lehetne. A VARI.ART plasztikáimból a legszebb, legizgalmasabb pozitúrákat művész barátaim csalogatják elő. A publikum számára felszabadítva azonban már nem az a kérdés, hogy "jó?, szép?, korszerű?", hanem, hogy személyes, kapcsolódó és nem bebetonozott! Nem leereszkedésről vagy felemelésről van szó, hanem valami együttes, nem véglegesen lezárt eredményről. A remények, a lehetőségek és az alázat szülte emberi erények közös részét kívánja erősíteni. Nekem új, izgalmas terület, természetes igény. Gyertek velem!