NÉZŐPONTOK

Van-e tényleges jelentősége azon kijelentésünknek, hogy "a saját szememmel láttam"? Becsaphatjuk-e vele önmagunkat és másokat? Talán e füzet, illetve a témában rendezett kiállításom meditációra késztet.

Személyekbe, tárgyakba és eszmékbe olyasmit látunk bele, ami nem, vagy nem kizárólagosan létezik, más meglévő dolgokat pedig gyakran nem veszünk észre. E felületességünk szerencsétlen esetben manipulálhatósághoz vezet; a legjobb, ha beismerjük, gyakran még a saját szemünknek sem hihetünk.

Lehet-e egy tárgy egyszerre gömb és kocka, szeretetteljes és visszataszító? Kiolvashatunk-e belőle többféle jelképet? Ugyanazon plasztika különböző nézőpontból szemlélve karakteresen más formákat mutat. E formák lehetnek ismertnek vélt jelképek, szimbólumok, esetleg absztrakt téridomok.

Ennek megfelelően a kiállítás több szálon fut. Az egyik könnyen felismerhető, konkrét jelképeket magába foglaló tárgyakat mutat be. A másik szál létrehoz, illetve kiválaszt egy absztrahált felületet, melynek nagyon sokféle felhasználási változatára mutat be példákat. Ily módon földolgozva a tárgyak jelentése, emocionális hatása mindig változik. Vannak statikus és a közönség által mozgatható plasztikák. A térbeli plasztikákból vetített síkszerű plasztikák, majd ténylegesen ezek síkbeli képlenyomatai.

A kiállítás szándékosan monokróm, az egyszerűbb felismerhetőség miatt. A színek könnyen elfedhették volna a hangsúlyozni kívánt gondolataimat. A fehérek, feketék és szürkék visszafogottságát időnként megtöri a bronz relatív melegsége.

A beskatulyázás, az egynézőpontú szemlélődés helyett járjuk körül a tárgyat, figyeljük meg önmagával és másokkal való kapcsolatát, variációit. Ez a tárlat egy kiállítássorozat 2. tagja, követve 2005 elején az Iparművészeti Múzeumban megrendezett "Vari.art" gondolatmenetét.

Célszerű a látottakon kicsit meditálni, tapasztalásainkkal összevetni, és csak utána véleményt alkotni. A tudománytörténetben az aktuálisnak gondolt törvényeket dokumentálják, majd újabb felismerések, magasabbrendű, általánosabb törvények követik. Mindennapi emberi kapcsolatainkban még jobban megvan egy felületesség, mellyel egyfajta rosszul értelmezett hatékonyságra törekszünk, így meggátoljuk magunkat kapcsolataink elmélyítésében.

A földről nézve a szabályosan, egy helyben köröző sárkányrepülő valójában egy speciális, dugóhúzószerű, torzult csavarvonalon halad. A relativitás, a viszonyítás nemcsak a fizikában fontos vagy nélkülözhetetlen.

A tárgyak nem pusztán megkérdőjeleznek alapvető kinyilatkoztatásokat, dogmákat, hanem számos példával szemléltetik, és absztrakcióval sejtetik, hogy a világ - beleértve emberi kapcsolatainkat is - színesebb, mint ahogy azt mindennapjainkban előítéleteinkkel megéljük.